Az erdők egészségi állapota, a bennük bekövetkező abiotikus és biotikus károk alapvető módon és mértékben befolyásolják, hogy miként tudják ellátni termelési és immateriális funkcióikat. Az erdőkárok közvetlen és közvetett gazdasági és környezeti hatásai egyaránt nagyon jelentősek lehetnek. Az erdővédelem kifejezést nagyon sokan, nagyon sokféle, szűkebb-tágabb értelmezésben használják. Az erdővédelem az erdőben bekövetkező károk előrejelzésével, megelőzésével, megszüntetésével, a káros hatások csökkentésével foglalkozó tudományág. A szűkebben vett erdővédelem, mint szakterület 
tulajdonképpen nem más, mint az erdő egészségügye. A modern szemléletű erdővédelem azonban már lényegesen több, mint pusztán az erdő gazdasági értéket is képviselő fáinak védelme. Egyre inkább nyilvánvaló, hogy az erdei ökoszisztémák egészséges működéséhez, ezen belül is a különböző eredetű erdőkárok kockázatának csökkentéséhez messze nem elegendő csupán a faállomány szempontjainak figyelembe vétele. Egyre több kutatási eredmény támasztja alá azt, 
hogy a korábban elhanyagolt elemek (pl. „gyomfák”, lágyszárúak, holtfa, stb.) természetvédelmi vonatkozásaik mellett számos olyan funkcionális hatással is bírnak, amelyek egyértelműen pozitív hatással vannak az erdők stabilitására, önszabályzó képességére, egészségére. Ezáltal pedig jelentősen csökkentik a súlyos erdőkárok kockázatát, illetve mérsékelik azok negatív ökonómiai és ökológiai hatásait. Az erdővédelem tulajdonképpen egy szintetizáló tudományág, ami többek között felhasználja a termőhelyismeret, az erdőművelés, a növénykórtan, a rovartan, az ökológia, biokémia, a növénynemesítés eredményeit is. Napjainkban egyre inkább elkülönül az ültetvényszerű fatermesztéssel kapcsolatos, elsősorban technológiai alapú faállomány-védelem, és a természeteshez közelebbi állapotú erdőkre vonatkozó, elsősorban ökológiai alapú erdővédelem. Az erdővédelemben, az 
erdő-egészségügyben a megszüntető technológiákkal szemben egyre inkább növekszik a megelőzés súlya. Ugyanakkor az ültevényes fatermesztés fejlődésével szükség van a hatékony, de környezetkímélő megszüntető védekezési technológiák fejlesztésére is. A rövid vágásfordulójú energiaültetvények térhódítása ebben a vonatkozásban is új kihívásokat jelent. A magyar erdőkben az utóbbi 1-2 évtizedben mind biotikus, mind abiotikus károk vonatkozásában egyértelműen növekvő trendek mutatkoznak. Meredeken növekszik az Európában és Magyarországon is megjelenő idegenhonos inváziós kórokozók és kártevők száma. Ezek a tények nagy valószínűséggel az erdővédelem jelentőségének növekedéséhez, és az erdővédelmi kutatások további felértékelődéséhez vezetnek a jövőben.
Kutatási témalapok:
- A cserebogarak (Melolontha spp.) kártétele a Pilisi Parkerdő Zrt. Valkói Erdészetének területén
- A gyökérrontó tapló elleni biológiai növényvédelmi készítmény kidolgozása
- A magas kőris kéregnekrózist okozó gomba Chalara fraxinea Magyarországi előfordulásának és jellegzetességeinek vizsgálata
- Az erdei holtfa erdő- és természetvédelmi jelentőségének vizsgálata
- Az Erdővédelmi Hálózat (EVH) intenzív monitoring rendszerében végzett egészségi állapot vizsgálatok
- Éger állományok fitoftórás pusztulása Magyarországon
- Energetikai faültetvények növényvédelme
- Erdészeti Fénycsapda Hálózat
- Erdővédelmi Jelzőlapok Rendszere
- Két invázív akác aknázómoly (Parectopa robiniella és Phyllonorycter robiniella) jelentőségének, életmódjának és természetes ellenségeinek vizsgálata