Természetközelinek tekintjük az erdőművelést, ha annak során a természetes folyamatokat minél nagyobb mértékben próbáljuk közelíteni. A természetközeli erdőművelés napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap. Ennek okai többek között az erdei biodiverzitás miatti aggodalom, a klímaváltozás, a nagy kiterjedésű biotikus és abiotikus károk. Magyarországon a természetközeli erdőművelést ma már jogi eszközökkel is segítik. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy az erdőművelési tudomány számára a természetközeli erdőművelés problémaköre nem újkeletű, mondhatnánk azt is, hogy mintegy 100-150 éves. Mind Európában, mind Magyarországon a XIX. század második felében ill. a XX. század elején több szakember javasolta a természetes folyamatok, az erdődinamika hangsúlyosabb figyelembevételét a gazdálkodás során, erre alkalmas erdőkben a hagyományos vágásos gazdálkodásról a szálalóvágásra, szálalásra való áttérést (pl. Biolley, Möller, Krutzsch, Roth, Bund, Kaán, Radó, Jablánczy, Borsos). 

1. ábra A lékvágás (bal oldalon) és a csoportos bontás (jobb oldalon) vízszintes vetületi képe. A keresztben sraffozott koronavetületek az első, az egyszerűen sraffozottak a második bontást jelölik. Az ábrán egy lék ill. csoport látszik. A lék ill. a csoport környéki faállomány zárt marad. Forrás: Roth (1935).

Ennek ellenére az európai lombhullató erdők döntő többségében ezek a módszerek nem kerültek bevezetésre, sőt a XX. század végéig kisebb-nagyobb mértékben feledésbe merültek. A természetközeli erdőművelés alapvető eszközei a lékvágáson vagy csoportos bontáson alapuló erdőfelújítás, a felújítási időszak időben való elnyújtása, az előhasználatok térben egyenetlen kivitelezése. Ennek következtében a gazdálkodás során a jelenleg többé-kevésbé egykorú állományokból vegyeskorú erdők alakulnak majd ki, amelyeket szálalásos vagy szálalóvágásos eljárásokkal művelnek a továbbiakban.

1. kép Emberi beavatkozás nélkül a mérsékelt övi lombhullató erdők spontán lékesedéssel újulnának fel. A természetközeli erdőfelújítás alapvető eszköze ezért a lékvágás lehet.

Az erdőkép átalakítása, a vágásos üzemmódról a szálaló üzemmódra való áttérés azonban hosszú időt igényel. Az üzemmódváltást célzó eljárások összességét átalakító üzemmódnak nevezik. A természetközeli erdőművelés sem tudományos, sem gyakorlati szempontból nem ismert kellő mértékben. Hangsúlyozni kell, hogy a külföldi példák hazai erdeinkre csak igen korlátozott mértékben alkalmazhatók a lényegesen különböző termőhelyi adottságok miatt. Indokolt tehát egyrészt a célzott erdészeti kutatás, másrészt bizonyos mértékben a hazai erdészeti gyakorlatba az eddig nem használt módszerek bevezetése. Mivel azonban az átalakítás eredménye nem jósolható nagy biztonsággal, a gyakorlati alkalmazás rendkívüli figyelmet és óvatosságot kíván. Célszerű nem egy sablon szerint dolgozni, hanem többféle eljárást alkalmazni olyan módon, hogy azok eredménye jól összehasonlítható legyen. A felújulási folyamatok néhány éven belül jól jelzik majd eljárásunk sikerességét erdőművelési szempontból.