Az éghajlatváltozás hatásaival az életünk feltételeit biztosító erdeinkben és az erdőgazdálkodásban is egyre nagyobb mértékben számolni kell. A Föld egyes részein ezek a hatások az erdők életfeltételeit javíthatja, a fák növekedése felgyorsulhat, és gazdagabb összetételű erdők jöhetnek létre. Máshol azonban a melegedés, a szárazodás és más klimatikus változások fajok eltűnéséhez, kórokozók és károsítások által okozott károk növekedéséhez, az erdők összetételének és működésének leromlásához, sőt kipusztulásához vezethet. A klímaváltozás hatására összességében csökkenhet az erdőknek a földi szabályozó-folyamatokban betöltött jótékony szerepe, ami az éghajlatváltozás további fokozódását eredményezheti. Magyarországon az erdők egy jelentős része már most is az erdőtenyészet határán, az ún. erdős-sztyepp klímatípusban él. Ebben, és a vele szomszédos, de még mindig szárazságtűrő erdőtípusokban már az eddigi felmelegedés és a klíma szárazabbá válása is megnehezítette az erdők fennmaradását és felújítását. A jövőben akár kismértékű melegedés is már kérdésessé teheti ezen területeken az erdők fenntarthatóságát, az erdők funkcióinak biztosíthatóságát, és az erdőgazdálkodás jövőjét. Mindez egy olyan korban történik, amelyben folyamatosan növekvő mértékben ismerjük fel az erdőktől való függésünket. Ez nemcsak az olyan kézzelfogható dolgokban nyilvánul meg, mint a biomasszára alapuló energiatermelés, melynél egyre nagyobb mértékben lesz szükségünk a fenntartható fatermelésre, hanem az erdők olyan, csak közvetetten nyilvánvaló funkcióira is, mint a légkörben fölösleges mennyiségben jelen lévő szén-dioxid lekötése. Az ismert természeti és társadalmi tendenciákból adódóan várható az erdőkre nehezedő terhelésnek a közeli jövőben való jelentős megemelkedése. Komoly érdekünk fűződik tehát az erdők fennmaradásához, de hogyan biztosíthatjuk ezt? Az erdők gazdag ökoszisztémái nagy alkalmazkodóképességgel rendelkeznek, ám az ember által előidézett klímaváltozás sebességével az erdők már nem tudnak lépést tartani. Szükségesnek tűnik az, hogy aktív beavatkozásokkal segítsük az erdők megfelelő átalakítását és fenntartását. Egyelőre nem tisztázott, hogy pontosan milyen jellegű és milyen mértékű beavatkozások jöhetnek szóba. Az evolúció tanulságai alapján az erdők genetikai, faji és táji változatosságának megőrzése és óvatos bővítése a legfontosabb feladatok közé tartozhat. Alapvető lehet a termőhely adottságaihoz és a változó éghajlati viszonyokhoz jobban alkalmazkodni tudó fafajok (és esetleg fajták) aktív kiválasztása, adott esetben és lehetőség szerint természetes újulat felhasználásával. Mindehhez az eddigieknél jobban kell ismernünk a termőhelyi viszonyokat és azok változását. Egyes helyeken valószínűleg szükség lesz új fajták vagy fajok betelepítésére. Fontos feladatnak ígérkezik az új kártevők és betegségek, valamint kórokozó-átvivők, ill. az erdők egészségi állapotának folyamatos monitorozása, és a nem kívánatos fajok nemzetközi kereskedelem útján történő terjedésének akadályozása. Több figyelmet érdemel az erdőket egyre nagyobb mértékben fenyegető tűz elleni védelmi intézkedések kidolgozása és gyakorlati megvalósítása. Ahol lehet, kevésbé kell terhelni az erdőket fakitermelésekkel és más közvetlen emberi hatásokkal. Emellett sokkal intenzívebben kell folytatni új erdők telepítését, melyek egyik célja éppen a klímaváltozásért leginkább felelős üvegház hatású gáz, a szén-dioxid lekötése. A meglévő erdők hagyományos értelemben vett művelését is fejleszteni, természetszerűbbé kell tenni. A fentiek azonban mind-mind feltételezik azt, hogy az eddigieknél lényegesen többet tudjunk az erdőkről és az egyes tevékenységeink által az erdőkre gyakorolt hatásokról. Ezért a jövőben sokkal intenzívebben kell erdészeti kutatásokat folytatni.