„A mai értelemben vett erdészeti gazdaságtan (ökonómia) intézményes mű­velése hazánkban 1951-ben az Agrártudományi Egyetem Erdőmérnöki Karán átszervezéssel létrehozott Erdőgazdasági Üzemtani Tanszéken kezdődött meg.” Azonban az oktatás mellett a kutatásra viszonylag kevés idő és energia jutott. „Ezért az Országos Erdészeti Főigazgatóság (OEF) kezdeményezésére 1952-ben az Erdészeti Tudományos Intézetben (ERTI) is elkezdődött az erdé­szeti gazdaságtani kutatás.” Egyetlen kutató foglalkozott a faállományok értékszámításának problémájával. A későbbi években jelentősen megnőtt az egyes erdészeti beavatkozások gazdaságosságának vizsgálata iránti igény, és számottevően bővültek a nemzet­közi kapcsolatok. Ennek hatására az OEF 1964. január 1-vel Üzemgazdasági Osztály felállítását rendelte el az ERTI-ben 5 kutatóval. „A kutatási program fő jellegzetessége és célja volt az erdészeti tevékenység gazdasági hatékonysá­gának mérésére és fokozására szolgáló módszerek keresése az erdőgazdálko­dásban.” Ennek keretében az erdőgazdasági üzemek működésének elemzésével és leszámolásával, a munkatermelékenység és a munkabér összefüggéseivel, a termelőeszközök - köztük az erdő - értékelésének, a gazdasági ha­tékonyság megállapításának problémáival, a vállalati tervezéssel, az erdőgazdasági számvitel fejlesztésével, illetve a gazdaságos üzemszervezet és üzemnagyság vizsgálatával foglalkoztak. Az akkor művelt témák egy része ma is aktuális lehet. A gazdaságirányítás rendszerének változása, a vertikális felépítésű és önálló gazdálkodású nagyvállalatok létrehozása, és az erdő egyéb (a faanyagon kívüli) szolgáltatásai iránti igény növekedése jelentette az újabb kihívást. Így a hetve­nes és nyolcvanas években a gazdasági szabályozás, és a többcélú erdőgazdál­kodást elősegítő kutatások kerültek előtérbe. Nemzetközi szinten is figyelmet keltett az erdő üdülési szolgáltatásainak és a talajerózió elleni védőhatásának ökonómiai értékelése. A faanyag szerinti erdőértékelésben is jelentős eredmények születtek, és olyan új tartalommal megtöltött fogalmakat alkottak, mint a "dinamikus erdőérték" vagy a "beavatkozáshoz kötött jövedelem". Az előbbi erdőrészlet szemlé­letben fejezi ki az adott terület konkrét életkorától számítva a várható erdőjára­dék nagyságát, feltételezve az örökös erdőgazdasági használatot. Az utóbbi azt tükrözi, hogy az üzemterv szerinti gazdálkodás esetén egy-egy gazdálkodó jö­vedelme hogyan alakul éves szinten. A különböző szemléletű erdőértékek számításához szükség volt a normatív alapú fahasználati költség-hozam elemzé­sek és erdőművelési költségszámítások kialakítására is. A gazdasági szabályozás keretében végzett munkák közül a legfontosabbak az Erdőfenntartási Alap működésével kapcsolatos kutatások voltak. A nyolcvanas évek végén hozott gazdasági törvények, a közelmúlt gyökeres társadalmi-gazdasági változásai, és az ökológiai szemlélet erősödése következ­tében megint újabb feladatok jelentkeztek a kutatásban. Javaslat készült az erdő­felújítást támogató Erdészeti Alap új rendszerére. Összehasonlítottuk a külön­böző erdőértékelési eljárásokat a felhasználási cél szempontjából. Több tanulmány témája volt az erdőprivatizáció, az új erdészeti politika és a vállalkozások megjelenése az állami erdészetben. A fenntartható erdőgazdálkodás ismeretanyagát bővíti az erdészeti beavat­kozások környezeti hatásvizsgálata. Továbbra is foglalkoztunk (és foglalkozunk) a több célra is felhasználható fahasználati és erdőművelési költségszámításokkal. Ugyanakkor a kutatási területek számának emelkedése együtt járt egy jelen­tős létszám csökkenéssel. Az Erdészeti Gazdaságtani Osztály 30 éves történetén végigtekintve megál­lapíthatjuk, hogy a kutatómunka döntő többségét mindig a kornak megfelelő aktuális problémák megoldására való törekvés jellemezte. Így érthető a sok té­ma és a gyakori változás. Ezt a jövőben is fel kell vállalnia az ERTI Ökonómiai Osztályának. Az elmúlt 30 évben sok kollégánk töltött el hosszabb- rövidebb időt nálunk. A következő kollégák legalább 3 évig ennek a szakterületnek szentelték magukat: Dr. Farkas Vilmos, Dr. Márkus László, Dr. Illyés Benjámin, Dr. Ulreich József, Dr. Gólya János, Vincze József, Dr. Marosi György, Dr. Héjj Botond, Dr. Jámbor László, Ubrankovics Pál, Dr. Mózes Csaba és Juhász István. Az osztály vezetői voltak: Dr. Farkas Vilmos, Dr. Márkus László, Dr. Illyés Benjámin, Dr. Marosi György jelenlegi osztályvezető Dr. Schiberna Endre.