Témavezető:

Dr. Koltay András

Forrás:

OTKA (T 038309)

Időtartam:

2002-2005

A kutatás célja:

A hazai éger állományokban jelentkező fitoftórás pusztulás elterjedésének, jellegzetességeinek feltárása, az okozott károk felmérése, a védekezési eljárások lehetséges módjainak vizsgálata.

 

A kutatási eredmények összefoglalása:

Bevezetés

Magyarországon, az összes erdőterületen belül az éger (Alnus glutinosa) részaránya 2,9 %, ami 47400 ha erdőt jelent. (ÁESZ 2002) Az állományok túlnyomó többsége a Dunától nyugatra található, elsősorban síkvidéki nedves lápos területeken. Gazdasági szempontból kisebb jelentőségű a hegyvidéki patakmenti égeresek aránya (Danszky 1973, Bartha - Mátyás 1995).

Az Európa számos országában észlelt fitoftórás égerpusztulást Magyarországon először 1999-ben azonosították az ország ÉNY-i részén a Hanságban, közel az osztrák határhoz. (Brasier et al. 1995; Gibbs 1995; Erwin - Ribeiro 1996; Gibbs et al. 1999; Cech 1997, 1998; Varga 2000; Nagy et al 2000; Koltay 2001)

2002-2005 között az ERTI Erdővédelmi osztálya egy kutatási programot indított a magyarországi égerpusztulással kapcsolatosan, melynek célja a fitoftórás megbetegedések országos elterjedésének felmérése, a károsodott területek nagyságának megállapítása, és a fellépő fertőzések mértékének meghatározása.

A 2002-2003 folyamán az ország különböző területein, összesen 228 éger erdőrészletet jártunk be. Ennek során az állományokban szúrópróbaszerű vizsgálatokat végeztünk. Az egyes erdőrészletekben általában ¼-½ hektáros területen határoztuk meg a beteg, illetve a kátrányfoltokkal bíró fák arányát az állományon belül.  A fitoftórás fertőzések megállapítása elsősorban a gyökfőben és törzsön megjelenő barnás-fekete kátrányfoltok alapján történt.

Az országos felvételek mellett 2002-ben a hosszabbtávú vizsgálatok céljára 22 mintaparcellát jelöltünk ki, különböző éger állományokban, vizsgálva a betegség lefolyását, jellegzetességeit (Koltay 2002). A kísérleti parcellákat különböző típusú, (lápi és hegyvidéki patakmenti égeres) korú, és eredetű állományokban jelöltük ki, ahol a fertőzött fák aránya minden esetben legalább 3% vagy annál magasabb volt. Valamennyi pont 50 mintafát tartalmaz kivéve kettőt, ahol 100 fa lett kijelölve.  2002-ben egyszer, 2003-2005 között évente két alkalommal, tavasszal és ősszel vizsgáltuk az állományokat.

 

Eredmények, következtetések

1. Az égerpusztulás országos elterjedése, jelentősége

A jellegzetes fitoftórás fertőzési tünetek az ország egész területén megtalálhatók mind a patakmenti, mind a lápi égeresekben.

Fiatal és idős állományban egyaránt jelen van, függetlenül a fák szociális helyzetétől.

A fertőzés mértéke és a fertőzéssel érintett állományok eloszlása nagyon heterogén. Valamennyi tájegységben találtunk erősen fertőzött és teljesen egészséges állományt egyaránt.

A vizsgált 228 erdőrészlet adatai alapján megállapítottuk, hogy a hazai éger állományok 75%-ában jelen vannak a jellegzetes fitoftórás tünetek.

A fertőzött állományok 50,9%-ában a fertőzés mértéke minimális szintű, 1% alatti. A területek 25,7%-án a fertőzött fák aránya 1-10% közötti értéket mutatott, míg az ennél erősebben fertőzött állományok aránya 23,4%. A legerősebb fertőzést Hévízen regisztráltuk, ahol a vizsgált erdőrészlet egyedeinek 78%-án jelentkeztek kátrányfoltos tünetek.

  

 

2. A fitoftóra fertőzés jellegzetességei

A fitoftóra fertőzést jelzi a kátrányfoltok megjelenése a kérgen. Az új foltok rendszerint őszi tavaszi időszakban alakulnak ki. A foltok többsége a gyökfőben illetve a törzs alsó felén jelentkezik. A foltok alatt minden esetben elhal a szállítószövet. A fitoftórás foltok megjelenése a törzsön és a gyökfőben nem jár együtt azonnali korona elváltozással. A foltok megjelenését követően bizonyos ideig a fa koronája teljesen egészséges képet mutat, mivel a megtámadott és elhalt szállítószövet részek aránya még nem érte el azt a kritikus szintet, ami szükséges a korona elhalási tüneteinek megjelenéséhez. A fitoftóra fertőzést követően, hosszabb rövidebb idő után, a fa koronája kiritkul, a levelek elszíneződnek, apróbbak lesznek. Egyre több vékony illetve vastagabb ág elhal, majd végül az egész fa elpusztul.

 

    

1-3. fotó: Éger fitoftóra fertőzés tünetei a koronában és törzsön

 

3. A pusztulás üteme, jellegzetességei

A 2002-2005 közötti időszakban a 22 mintaterület, 1200 mintafája közül 371 (30,9%) volt fertőzött. Ugyanezen idő alatt 75 fa, (6,2%) halt el fitoftórás fertőzés következtében. A 75 pusztult fa 9,3%-a gyorsan elhalt (két éven belül), 18,6% 3 év alatt, 72,1% 4 vagy annál hosszabb idő alatt pusztult el. Ez arra mutat, hogy a fitoftórás elhalások többsége a fertőzést követően csak hosszabb idő után pusztul el.

A beteg fák 5,3%-a változatlan állapotban maradt a vizsgált négy év során, míg a beteg egyedek 2,1%-a tünetmentessé vált, azaz lokalizálta fertőzést.A mellé és alászorult egyedeken nagyobb gyakorisággal fordul elő a fertőzés, ugyanakkor az állományok kora és a fertőzés előfordulási gyakorisága között nem találtunk szignifikáns összefüggést.

 

 

Következtetések

A négy éves kutatási eredmények egyértelműen jelzik, hogy az égerek fitoftórás betegsége országosan jelen van a hazai állományokban. Ugyanakkor a beteg fák aránya, a fertőzés intenzitása, a betegség terjedése, és a mortalitási értékek alapján megállapítható, miszerint az állományok létét egyelőre nem veszélyezteti a betegség megjelenése. Úgy tűnik, hogy a vizsgálatok kezdetén 2002-ben, de még valószínűbb, hogy a korábbi években érte el a csúcspontját az epidémia, és azóta az új fertőzések és a beteg fák aránya lassan csökken. Az erdőgazdálkodás szempontjából - néhány kiemelkedően magas fertőzöttségű állománytól eltekintve - egyelőre nem okozott a gomba jelentősebb gazdasági károkat, bár ennek lehetősége egy újabb, és nagyobb intenzitású epidémia kialakulása révén, folyamatosan fenn áll. Mindezek mellett azt is megállapítottuk, hogy a gyors, gutaütésszerű elhalások aránya viszonylag alacsony, az esetek többségében a pusztulási folyamat tovább tart, mint négy év.

Megfigyeléseink szerint a fák esetenként képesek a betegséget természetes védekező mechanizmusaik révén legyőzni.

 

 

Irodalom:

• ÁESZ (2002): Magyarország erdőállományainak főbb adatai – 2001. Állami erdészeti Szolgálat, Budapest.
• Bartha D. - Mátyás Cs. (1995): Erdei fa- és cserjefajok előfordulása Magyarországon. Sopron, ISBN 963 7180 370.
• Brasier, C.M., Rose, J. and Gibbs, J.N. (1995): An unusual Phythophthora associated with widespread alder mortality in Britain.Plant Pathology 44, 999-1007.
• Cech, T.L. (1997): Phythophthora - Krankheit der Erle in Österreich. Forstschutz Aktuell, 19/20: 14-16.
• Cech, T.L. (1998): Alder decline in Austria. Disease/Environment Interactions in Forest Decline. Proceedings, Viena Austria March 16-21.
• Danszky, I. (1973): Erdőművelés. Mezőgazdasági könyvkiadó.
• Erwin, D.C. - Ribeiro, O.K. (1996): Phythophthora diseases worldwide. The American Phythopathological Society, St. Paul, MN. 562 pp.
• Gibbs, J.N. (1995): Phythophthora root disease of alder in Britain. EPPO Bull. 25. pp. 661-664.
• Gibbs, J.N., Lipscombe, M.A. and Peace, A.J. (1999): The impact of Phythophthora disease on riparian population of common alder (Alnus glutinosa) in Southern Britain. Eur. J. For. Path. 29. pp. 39-50.
• Koltay, A. (2001): A mézgás éger pusztulása a hazai állományokban. Növényvédelmi Tanácsok, X. évf. szeptember, pp. 36-38.
• Koltay A., Bakonyi J., Nagy Z. Á. (2003): Methods Used Investigating the Incidence of Phytophthora Disease of Alder in Hungary. Proceedings Ecology, Survey and Management of Forest Insects, p. 147-149. Krakow, Poland September 1-5, 2002. Published by USDA Forest service General Tech. Report NE-311.
• Nagy Z.Á., Szabó I., Bakonyi J., Varga F. és Érsek T. (2000): A mézgás éger fitoftórás megbetegedése magyarországon. Növényvédelem. 36 (11) 573-579.
• Varga F. (2000): A mézgás éger fitoftórás betegségének megjelenése Magyarországon. 46. Növ. Véd. Tud. Napok. Összefoglaló p. 126.