Magyarország erdőterülete az elmúlt mintegy 80 évben fokozatosan emelkedő ütemben gyarapodott. Köszönhető ez a nagyarányú erdőtelepítéseknek és fásításoknak, melyek eredményeként az 1920-ban még alig több mint 1 millió hektár erdőterületünk ma már 2 millió hektárra növekedett, amelyen mintegy 350 millió m³ élőfakészlet, mint favagyon található. Ennek szakmai megalapozásához és végrehajtásához jelentős mértékben járult hozzá az ERTI. A hazai erdőkben évente újabb 13 millió m³ növedék keletkezik, amelyből 7 millió m³ kerül kitermelésre a gyérítések és véghasználatok során. Az erdők ugyanakkor egy sor olyan védelmi szolgáltatást is nyújtanak (vízbázis védelem, biodiverzitás védelem, talajvédelem, CO₂ elnyelés), amelyek társadalmi-gazdasági jelentőségét csak napjainkban kezdjük felismerni. Az erdőkben zajló gazdálkodásnak tehát több célt kell egyidejűleg kielégítenie: a társadalom erdőhöz kapcsolódó gazdasági, védelmi és közjóléti igényeit. Magyarország stratégiai célja, összefüggésben a gazdasági, környezeti és az erőgazdálkodási megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos megfontolásokkal, az erdővel borított területek növelése, elsősorban a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági területek erdősítésével. A fa, mint megújuló nyersanyag iránti igény a következő évtizedekben növekedni fog. Ugyanakkor az is valószínűsíthető, hogy a társadalmi igények az erdő védelmi és rekreációs szolgáltatásai iránt is tovább fognak erősödni. A gazdasági átalakulások, a nyersanyag- és energiapiac bizonytalanságai és az előre jelzett klímaváltozás együttes hatásaira felkészülni, stratégiát kidolgozni különösen nagy felelősséggel jár egy olyan ágazatban, ahol a termesztési ciklus hossza esetenként a 100 évet is meghaladja. Az erdészeti kutatás hosszú távúsága és a közcélú feladatok túlsúlya miatt abban az esetben fog megfelelni az ezzel járó szakmai kihívásoknak, ha a gazdálkodás sajátosságaihoz igazodó és hosszútávra tervezhető finanszírozási háttérrel rendelkezik. Az erdészet területén olyan kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységekre van szükség, amelyek eredményeikkel segítik a gyakorlati erdőgazdálkodást, ahhoz korszerű biológiai és ökonómiai alapokat szolgáltatnak, tudományos hátteret nyújtanak egy jól szervezett szaktanácsadó hálózathoz, lépést tartanak az erdészettudomány nemzetközi fejlődésével, együttműködnek az oktatással, és hasznos ismeretanyagot szolgáltatnak a társadalom szemléletének formálásához.