A természetes folyamatokra alapozott erdőgazdálkodás stratégiája oly módon optimalizálja az erdei ökoszisztémák fenntartását, védelmét és használatát, hogy az erdők tartamosan és gazdaságosan tölthetik be ökológiai, szociális és faanyag termelési szerepüket. Az erdei ökoszisztémák fenntartása, az erdők védelmi, termelési és közjóléti rendeltetésének az alapját teremti meg, ugyanis bármilyen célra is szándékozik használni az erdőt a társadalom, az az erdőben előforduló életformák életképességén és kölcsönhatásaik épségén alapul. Az erdei ökoszisztémában szereplő élő szervezetek sokfélesége mutatja meg az adott terület biodiverzitását, amely egyaránt magában foglalja a primitív és fejlettebb élőlényeket, és része a globális biodiverzitásnak. A biodiverzitás megőrzése általában az ökológiai és ökonómiai kockázatok csökkenését eredményezi. A társadalom számára az erdők gazdasági hasznosítása és védelmi rendeltetése egyaránt kiemelt fontossággal bír. A fenntartható erdei ökoszisztémák biztosítják az ökonómiai fenntarthatóságot, melynek optimalizálása csak az erdők védelmi funkcióinak megtartása mellett lehetséges. Az utóbbi években az erdő közjóléti szerepe fokozottabban kerül előtérbe az ember testi és lelki egészségének megőrzésében. A társadalom irányából érkező különböző igények kielégítésére a természet közeli állapotú erdő ad fenntartható módon lehetőséget.

A Püspökladány Farkassziget erdőterületen 1924-től folyik erdőgazdálkodás, melyet azzal a céllal indítottak, hogy modellként szolgáljon a kiemelten a szikes, vagy mélyben sós termőhelyek fásításának módszereihez. A kísérleti terület termőhelyileg nagyon változatos képet mutat, de az itt folyó vizsgálatok eredményei egyértelműen jelzik, hogy az erdő jelentős pozitív irányba ható változásokat indított meg a talajfejlődés tekintetében. Mára az állományok egy része eljutott a rendelkezésre álló termőhelyi körülmények között optimálisnak tekinthető véghasználati korba. Mivel a társadalom minden szegmense irányából erősödik a természettel harmonikusabban együttműködő erdőgazdálkodás iránti igény, és ezzel együtt növekszik a társadalmi kontroll szerepe is, ezért az erdőterületen a kedvező talajfejlődési folyamatok szempontjából szintén előnyös minimális talajbolygatással járó eljárások alkalmazása történik. Ezek célja olyan vegyes korú, elegyes erdő kialakítása és folyamatos fenntartása, amely a termőhelynek megfelelő fafajokból áll, és élőfa készlete kiváló minőségű, optimális nagyságú, és lehetővé teszi meghatározott minőségű vastagfa egyenletes hozamú termelését a folyamatos erdőborítás mellett, amely egyben tág teret ad a természeti folyamatoknak is.

A természetes folyamatokra alapozott erdőgazdálkodási módszerek az egykori szikfásítási kísérletek területén kerülnek alkalmazásra, amelyeken az elmúlt évtizedek során a kiinduló kezdeti talajjavítási kísérletek eredményeként, valamint a rajtuk nevelt állományok hatására jelentős termőhely javulás történt. A tervezett beavatkozás célja, hogy olyan módszerrel történjen az állományok felújítása, amely nem jár a megindult kedvező folyamatok gátlásával, a talaj szerkezetének káros megváltoztatásával, valamint az állomány számára kiemelt jelentőséggel bíró talajélet degradálásával. A további állománykezelés alapja, azoknak az invazív fajoknak, mint az akác, amerikai kőris, zöld juhar, gyalogakác, stb. eltávolítása, amelyek a továbbiakban, agresszív terjedésükkel gátolnák az őshonos fafajok felújulását. Az egykori kísérletek telepítésekor alkalmazott elegyfajok, az elmúlt évek során jelentősen visszaszorultak vagy el is tűntek a területről, ezért az állománykezelés része ezeknek az elegyfajoknak a visszatelepítése. A termőhely védelme, és a telepítés megkezdése óta kialakult lágyszárú növénytársulások megőrzése miatt, a kezelés során minimális mértékben történik talajbolygatás.