A rövid vágásfordulójú ültetvények tápanyag-igénye termőhelytől függően jelentős lehet. Ez abból adódik, hogy 2-3 évente nagy mennyiségű fatömeg (ásványi anyagokkal együtt) kerül le az adott területről. Ezt a megfelelő hozam elérése érdekében pótolni szükséges. A korábbi vizsgálatok alapján a felvett tápanyagok nagyobb része a levelekben halmozódik fel. Tehát a lombhullást követő tárcsázással egy nagyon jelentős tápanyag-visszajuttatást végzünk el. Ezt célszerű elvégezni a vegetációs periódus végén - november vége, december - vagy a kora tavaszi időszakban.
Fontos kihangsúlyozni, hogy a telepítés előtti termőhely-vizsgálatot minden esetben el kell végezni, hiszen a vizsgálat alapján lehet eldönteni, hogy szükség van-e és mikor tápanyag pótlására. A feltöltő trágyázás az őszi talaj előkészítés előtt történjen meg, de ne legyen nitrogén túlsúlyos. A gyökeresedést a nitrogén bizonyos formái gátolhatják, és kimosódás is várható. A nitrogén túladagolás következtében a hajtások később fásodnak be, ami fagykárhoz vezethet. A foszfor és a kálium teljes mennyiségét a nitrogénnel ellentétben ilyenkor adjuk ki. A telepítés évében a tápanyag-pótlás legjobb módja a lombtrágyázás, az ezt követő években a kora tavaszi, fejtrágya-szerűen kiadott szilárd műtrágya. A szerves trágyát be kell dolgozni, tehát állományban nem igazán használható, telepítés előtt kijuttatva a sokszor nem jól kezelt trágyával nagyon sok károsító is kikerülhet az adott területre (gyommagvak, drótférgek stb.). Átlagos körülmények között elegendő két évente 80-100 kg/ha N hatóanyag kijuttatása. A sekélyebb (60-80 cm) termőrétegű talajok esetében a tápanyagok pótlása kiemelt jelentőségű, hiszen a fák gyökerei képtelenek mélyebbre hatolni a szükséges tápanyagért és a vízért. Nagyon fontos a talajápolás elvégzése a gyomosodás elkerülése érdekében. A levelek alapos vizsgálatával általában képet kaphatunk az adott terület tápanyagellátottsági szintjéről.
A szilárd műtrágyákat a növények a talajoldattal veszik fel, tehát a bedolgozást ne hanyagoljuk el, ezt a telepítési hálózat is lehetővé teszi. Amennyiben növényvédelmi beavatkozás történik az ültetvényben, akkor, ha a kijuttatott szer lehetővé teszi, alkalmazzunk lombtrágyákat is (mezo- és mikroelemek pótlására a legjobb megoldás).
Területi adottságoktól függően a tápanyagpótlás olcsó és biztos eszköze lehet a fahamu és a kommunális szennyvíziszap, szennyvíziszap-komposzt kijuttatása.
Összességében elmondható, hogy a tápanyagpótlásnak az energetikai faültetvények esetében is fontos szerepe van a termesztés során, és az adott terület ill. a helyi adottságok ismeretében kell a legjobb megoldást kiválasztani, ismételten hangsúlyozva a termőhely vizsgálat fontosságát.
Az energetikai faültetvények tápanyagpótlása mellett szól az a tény, hogy az eddigi külföldi és hazai tapasztalatok alapján a trágyázás következtében növekszik az élőfa készlet, nő a fahozam. A trágyázás csak megfelelő vízgazdálkodású talajon és megfelelő csapadékviszonyok mellett lehet gazdaságos, hiszen a növény tápanyagot csak vízben oldott állapotban tud felvenni. Tehát a megfelelő vízellátottságot a trágyázás gazdaságosságának tekintetében minimumfaktornak kell tekinteni.
A növényi produkciót – jelen esetben egy energetikai faültetvény élőfakészletét – több tényező együttesen determinálja, mely tényezők három nagy csoportba sorolhatók, melyek az alábbiak:
- Genetikai tulajdonságok (növényfaj, fajta),
- Környezeti tényezők (talajtulajdonságok és klimatikus tényezők),
- Agrotechnikai tényezők (talajművelés, tápanyagpótlás, öntözés, kémiai növényvédelem és egyéb antropogén beavatkozások).
A növényi produktumot meghatározó tényezők közül a genetikai tulajdonságok és az agrotechnikai műveletek megválaszthatók, a környezeti tényezők adottak. A termelési szintet (mennyiséget és minőséget) egy adott termőhelyen az alkalmazott fajta és a tápanyagellátás határozza meg. A rendszeres tápanyagpótlás nélkülözhetetlen a talajok termékenységének megőrzésében, annak javításában.
Hazai tapasztalatok és a nemzetközi szakirodalom alapján a faanyagtermelő-ültetvények tápanyagpótlása három szakaszra bontható:
-
Alap, vagy indító trágyázás, amikor az ültetéssel egy időben végzünk tápanyagpótlást, csökkentve ezzel az ültetési sokkot, lerövidítve ezzel a kezdeti növekedési szakaszt. Külföldi szakirodalom ezt minden esetben javasolja, a nemzetközi gyakorlatban szinte teljesen meghonosodott, hazai gyakorlatban egyre több magán erdőtelepítőnél gyakorlat. A módszer elterjedését hátráltatja, hogy a befektetés megtérülési ciklusa ebben az esetben a leghosszabb. Figyelemre méltó az a tény, hogy a nemzetközi szakirodalom még a legjobb tápanyag gazdálkodású területen is javasolja.
-
Feltöltő állomány trágyázás, a telepítést követő 4.-6. évben és esetenként ezt ciklikusan követő periódusokban elvégzett tápanyagpótlás a talaj tényleges tápanyag szintjétől függően. A műtrágya kijuttatását követően célszerű azonnal a talajba dolgozni, ezzel is elősegítve a gyomkonkurrencia visszaszorítását. Különösen a nyárak intenzív növekedési szakaszában képzelhető el, hogy a talaj tápanyag szolgáltató képessége nem tud lépést tartani a klón igényeivel, esetleg a tápanyag összetétel nem felel meg a klón vagy klón csoport igényeinek. E módszer igen hatásos időszaki tápanyaghiány áthidalására, valamint az intenzív növekedési ciklus meghosszabbítására, ezzel jelentős fatömeg és érték növelésre. Megtérülése azonban még mindig kedvezőtlenül hosszú ciklusú. Hatékonyságát jelentősen csökkentheti, hogy az előhasználat általában kis értékű egyedeinek kitermelésével a területről a tápanyag egy részét elszállítjuk, azaz a végtermék szempontjából nem hasznosulhat.
-
Minőségjavító záró tápanyag pótlás során az állomány növekedési ciklusának utolsó harmadában végzünk feltöltő tápanyagpótlást. Ebben az esetben a megtérülés a legrövidebb, de a nyárak növekedési periódusa alapján már csak kevéssé tudják hasznosítani a rendelkezésre álló tápanyagot. Figyelembe kell azonban venni, hogy a mennyiségi és minőségi növekedési szakasz ezen részén a néhány százalékos növedék többlet érték szempontjából igen nagy jelentőségű lehet.