Reméljük nem utoljára csendültek fel a zongora hangjai a Sárvári Arborétum öreg platánjai alatt...

Müller Ilona művésznő elfogadta az ERTI invitálását, és mintegy 60 percen át ringatott minket andalító hullámokon. Volt, aki már majd egy órával fél kilenc előtt megérkezett, hogy az első sorból csodálhassa a művésznőt, és gyönyörű játékát. Mire az első hangok felcsendültek, már közel 100 vendég foglalt helyet a pázsiton felállított székeken. Minden korosztály képviseltette magát a résztvevők között, jöttek sárváriak és itt vendégeskedők is – magyarok és külföldiek egyaránt, hiszen a zene nemzetközi nyelvét mindannyian megértettük. Szerencsére az idő megkönyörült rajtunk, és a szúnyogok is inkább a zenére figyeltek. A fáklyák és mécsesek lágy fényt szórtak a pódiumon felállított zongorára, a madarak dalukkal kapcsolódtak be az előadásba. A romantikus varázs mindenkit megérintett. Kérdeztük Ilonát, hogy érezte magát nálunk. Ugye eljössz még? – búcsúztunk tőle.