Az immár hagyományos püspökladányi „Szemétszüretre” az idén a Vidékfejlesztési Minisztérium által meghirdetett országos „TE SZEDD” akció keretei között került sor. Az Erdészeti Tudományos Intézet Püspökladányi Kísérleti Állomásának dolgozói, a Hortobágyi Nemzeti Park térségi természetvédelmi őrei, a Vízügyi Igazgatóság dolgozóiból, a Püspökladányi Vadásztársaság, valamint a Püspökladányi Természetvédelmi Csoport tagjaiból verbuválódott össze az a lelkes csapat, akik a Farkasszigeti erdő, és környező gyepekről szedték össze az illegálisan kiránduló szemetet. A program koordinálását köszönjük a Nemzeti Park dolgozóinak. Az akciót a városi önkormányzat is támogatta.

A résztvevők a jó hangulatban, és kellemes napsütéses délelőtt folyamán három terepjáró platóját rakták meg, a településről kiszivárgott hulladékokkal. A csapat jóleső érzéssel nyugtázhatta, hogy az első év óta – amikor ugyan ezen a területen 98 zsáknyi, egy teherautónyi szemetet szedtek össze – a szemét mennyisége folyamatosan csökken. Érthetetlen azonban, hogy akkor, mikor a városi szeméttelep – bár más irányban – ugyanilyen távol van a településtől, és a kommunális hulladékelszállítás a településen, de a környéken is megoldott, miért jutnak egyesek mégis arra az elhatározásra, hogy családi kirándulásukat, a szeméttől való megszabadulással kössék össze. Vajon ezek a „kirándulók” következő alkalommal visszajönnek és élvezik szemetük látványát és illatát, vagy egyre távolabbi helyet keresnek a kikapcsolódáshoz, ahol aztán ismét rábízzák az erdő jótékony rejtekére kis csomagjaikat?

A mostani akció méreteivel, és szervezettségével már messze túlmutat az eddigi magán, helyi, „szélmalom csatákon”, mert az előzetes jelentések szerint több mint 500 településen közel 160 ezer ember vett részt a tavaszi nagytakarításon. Ennek a közös akaratnak, már talán falakat döntő, „szokásokat” elsöprő eredményei is lehet, de abban biztosak lehetünk, hogy az eredmény országosan látható, és feltűnő lesz.

El kell azonban azon gondolkozni, hogy a normális, szemétmentes, élhető Magyarországot nem ezek az akciók fogják megteremteni, hanem elsősorban az a gondolkodás, mely nem teszi lehetővé, a szemét szétszélesztését erdeinkben, gyepeinken, vízelvezető árkainkban. Másodsorban pedig a már szétterült szemetet, szervezett módon – akár közmunka keretei között – a településektől távoli határrészekről össze kell gyűjteni, és meg kell akadályozni a folyamatos „utánpótlás” képződését.

Ehhez hathatós segítséget egy országos program nyújthatna, ahol ezeket e rejtőzködő szeméthegyeket bejelenthetnénk azzal a reménnyel, hogy ha ismét arra visz az utunk, már nem találjuk őket gyarapodva, ugyan azon a helyen.

A szemétszüret során sokakban felvetődött a gondolat, vajon miért hiányoznak főútjaink parkolóiból a szemetes konténerek, miért veszi ezeket a pihenőhelyeket több éves és folyamatosan gyarapodó szeméttömeg körül. Vajon van e kedve és gusztusa az úton járó embernek megállni és szusszanni egy kicsit ezeken a szemétszigeteken?

(Írta: Csiha Imre)