Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 75 esztendős korában elhunyt egykori kollégánk, Béky Albert. Az Erdészeti Tudományos Intézet valamennyi kollégája búcsúzik tőle.

Vonal drapp

2015. július 30.

Vonal drapp

Béky Albert (1939. augusztus 24 – 2015. július 29.)

Beky Albert

Béky Albert a kárpátaljai Bustyaházán született. Gimnáziumi érettségi után 1963-ban szerezte meg erdőmérnöki oklevelét. Már diplomamunkájával kijelölte kutatási irányvonalát, melynek címe a ”Sárvári Asperula odorata gyertyános-kocsánytalan tölgyesek és a Soproni hegyvidéki Lusula albida gyertyános-kocsánytalan tölgyesek szerkezetének, fatermésének és erdőművelési vonatkozásainak vizsgálata” volt. Rövid ideig az Északsomogyi Állami Erdőgazdaság Karádi és Tabi Erdészeténél volt gyakornok, majd fahasználati előadó. 1964. május 16-án kezdett el Sárváron, az Erdészeti Tudományos Intézet Erdőnevelési és Fatermési Osztályán tudományos segédmunkatársként dolgozni. 1965-ben tudományos munkatársnak, majd 1974-ben – jól végzett munkája elismeréseként – tudományos főmunkatársnak sorolták be. 1984. július 3-án az ERTI Észak-Dunántúli Kísérleti Állomásának igazgatóhelyettese lett. 1985. február 1-ével összevonás következtében az Ökológiai és Erdőművelési Osztályon folytatta munkáját. 2001. augusztus 23-án vonult nyugdíjba. 2010-ben Pro Silva Hungariae díjjal tüntették ki.

Munkássága során az alábbi feladatokat látta el:

  • 1966-ban a gyertyánosok faterméstani, állományszerkezeti és erdőnevelési kutatásával bízták meg, 1968-ra fejezte be az országos kísérleti hálózat létrehozását. Az első felvételi adatokból fatermési táblát készített, melyet 1971-től kezdve alkalmazott a gyakorlat.
  • 1970-ben elsőként készített gyertyán erdőnevelési modelltáblákat.
  • 1971-ben a gyertyánosok törzsszámának és fatérfogatának mellmagassági átmérő fokonkénti megoszlását adta közre.
  • A kísérleti területek 5 éves újrafelvételi adatainak felhasználásával 1975-ben javított fatermési táblát és erdőnevelési modelltáblát készített. 1978-ban munkatársaival befejezte a gyertyános kísérleti területek 10 éves újrafelvételét, amely már növedéktáblázatok készítését is lehetővé tette. Az adatok felhasználásával 1980-ban új magassági növekedési menetre épülő országos gyertyán fatermési táblát szerkesztett, mely matematikailag is megfogalmazott volt. Az új fatermési tábla 6 fatermési osztályára új erdőnevelési modelltáblát is készített.
  • 1969-től a gyertyános-tölgyesek erdőnevelési, faterméstani és állományszerkezeti kutatása is feladatát képezte. Munkatársaival létrehozták az országos kísérleti hálózatot. A kísérleti parcellák első és 5 éves adatfelvételéből 1975-ben erdőnevelési modelltáblát készített, mely a legkedvezőbb tölgy-gyertyán elegyarányra adta meg az állományszerkezeti adatokat. Ezt 1980-ban 6 fatermési osztálynak megfelelően továbbfejlesztette.
  • 1976-ban megbízták a gyertyánosok és gyertyános-tölgyesek mellett a kocsánytalan tölgyesek erdőnevelési, fatermési és állományszerkezeti kutatásával is. A meglévő kísérleti hálózatot a Dunántúlon kibővítették, újra felvették az átvett parcellákat is. 1981-ben mageredetű kocsánytalan tölgyesekre országos fatermési táblát szerkesztett, majd elkészítette a 6 fatermési osztályra bontott erdőnevelési modelltáblát is.
  • 1985-től Hajdú Gáborral és Kovács Ferenccel közösen kidolgozták a cseres-tölgyesek és a tölgyes-cseresek erdőnevelési modelltábláit.
  • 1989-ben a sarjeredetű kocsánytalan tölgyesek országos fatermési tábláját készítette el.
  • 1975-77 között tölgynemesítéssel is foglalkozott.
  • 1983-tól a hosszúlejáratú kísérleti parcellák egy részén vizsgálta a tölgypusztulás terjedését, mértékét, ennek állományszerkezeti összefüggéseit, faterméstani kihatását.
  • 1989-től a cseresek erdőnevelési és faterméstani kutatása is feladata lett.

Megbízásos munkák keretében foglalkozott:

  • vegyszeres gyomirtási technológiák kidolgozásával a hansági nyárasokra,
  • rost- és papírfa termelési rendszer tervezési munkáival,
  • erdőnevelési technológiák kidolgozásával,
  • magtermelő állományok kialakításával és erdőnevelési modelltábláival,
  • dendromassza vizsgálatokkal,
  • termésfokozó természetes felújítással,
  • fafajcserés és ápolási technológiák kutatásával, és
  • erdőgazdálkodási terv készítésével.

Jól képzett, eredményesen dolgozó kutató volt, munkáját nagy ügybuzgalommal és szakmaszeretettel végezte. Munkássága nagyban hozzájárult a mai kutatások megalapozásához.

Mindezek mellett dolgozott a sárvári Városszépítő Egyesület alelnökeként, és a Városfejlesztési és Gazdasági Bizottság tagjaként. Kimagasló közösségi és társadalmi munkájáért többször részesült elismerésben. 1966-ban, majd 1969-ben Kiváló Dolgozó Oklevelet, majd Kitüntetést, 1972-ben, majd 1976-ban Kiváló Társadalmi Munkáért ezüst majd arany fokozatot, 1979-ben megosztott Akadémiai díjat kapott.

Talán a legnagyobb elismerés mégis az, hogy egykori munkatársai mindig szeretettel és tisztelettel beszélnek róla.

 

Szerkesztői levél

Vonal

Kedves Berci Bácsi!

Véletlen csupán, hogy az Ön egykori asztalánál ülve írom-e sorokat, mégis büszkén az elődök hagyatékára. Hálából azt kívánom, hogy éppoly vidáman kacagjon eztán is rajtunk! Ki tudja, tán idelenn is meghallhatjuk.

Isten Önnel!

Üdv az erdésznek!

J.Sz.