Egy ázsiai bevándorló fafaj – pusztaszil – élethalál harca az emberi figyelmetlenség, a felelőtlen gyomirtószer szórás ellen.
2012. június 20.
A pusztaszil – Ulmus Pumila cv. ’Puszta’ – első példányai az Erdészeti Tudományos Intézet Püspökladányi Kísérleti Állomásának Arborétumában, valamint a szikkísérleti telep erdőtömbjében találhatóak.
Az első magokat 1957-ben a Pekingi Botanikus Kertből kapta az állomás akkori vezetője dr. Tóth Béla. Évtizedekig tartó nemesítői munka eredményeként – felszaporítás, kísérleti telepítések, egyedszelekciók, összehasonlító fajtakísérletek, kísérleti eredmények kiértékelése, majd fajtabejelentés, fajtaelismerés – mára a szélsőséges termőhelyek fásításának, valamint a zöldövezeti fásításnak elismert fafaja, számos kertészeti szil fajta alanya ez az értékes honosított fafajta.
Előnyei közé tartozik alacsony vízigénye – hazájában 300 mm csapadékkal kell beérnie – szilfavésszel szemben mutatkozó ellenálló képessége, valamint erős sarjadzó képessége – mely következtében nagyméretű nyírott sövények alakíthatóak ki belőle.
Szárazságtűrése okán a jövőben nagy valószínűséggel a mainál sokkal fontosabb szerepet tölthet be alföldi területeink fásításában, valamint a zöldövezeti fásításokban.
Szívósságáról kialakult képünk - egy napokban bekövetkezett figyelmetlen, gyomirtószer kijuttatás következtében – sajnálatosan gazdagodott, mert Püspökladányban a vasútvonal mentén, néhány méteren leperzselődött ilyen nyírott sövényszakasz.
Bár egyelőre csak sejtések lehetnek a pusztítást kiváltó okokkal kapcsolatosan, de a fajta tűrőképességéről már bizonyság is van.
A környéken minden zöld növényt elpusztító vegyszert ugyanis – teljes lombvesztést követően – úgy tűnik, kiheveri a pusztaszil, és lassan alvórügyeiből feléledni látszik.
A fajta toleranciája természetesen nem csökkenti az emberi figyelmetlenségből keletkezett környezeti kár jelentőségét – mely egy szép sövényből irtott ki több méternyi darabot – de legalább a növény szívósságának következtében nem kell évekig néznünk a kiégett foltot, nélkülözni a sövény védőhatását mely a lakóövezetet védte eddig a vasút környezeti terhelésétől.
Kérdés csak az, akad-e felelőse a környezeti kárnak, és a kár okozója megteszi-e vajon az elvárható lépéseket a hasonló esetek elkerülése érdekében, valamint a környezeti kár mérséklése érdekében.
A fa mindenesetre már megtette, ami tőle telik, és ez nem volt kevés.
Írta: Csiha Imre
Fotók: Kamandiné Végh Ágnes