Témavezető kutató: Csiha Imre /tudományos munkatárs, állomásigazgató/

Közreműködő kutató: Berényi Gyula, Kamandiné Végh Ágnes /intézeti mérnök/

A közönséges dió (Juglans regia L.) hazai - kiváló termőhelyi tulajdonságokkal rendelkező - természetes tölgyeseink egyik jelentős elegyfafaja. Azon néhány értéknövelő fafajunk közé tartozik, amelyek megfelelő elegyarányú jelenléte jelentősen emelheti egy-egy állomány ökonómiai értékét.

Mind az elegyetlen dió állományoknál, mind a természetközeli tölgyesekbe elegyként bevitt diónál a térségben szokásos talajelőkészítési technológiát kell alkalmazni. A dió mélyrehatoló karógyökerét figyelembe véve törekedni kell a minél mélyebb talajmunkára.

A dióerdősítések ültetési hálózata a helyben szokásos sortávolságon vagy annak többszörösén alapul, a tőtávolság pedig 1 métertől 10 méterig terjedhet.

Elegyetlen állományok esetében hektáronként 1300 darabtól (pl. 2,5 x 3,0 m) 280 darabig (pl. 6,0 x 6,0 m) választhatunk a termelési cél, és a termőhelyi viszonyok függvényében.

Magas egyedszám esetében alacsony talajápolási költséggel, de fokozatos belenyúlásokat kell terveznünk. Alacsony egyedszám esetén magas ápolási költségek mellett ismételt nyesésekkel kell számolnunk.

A diósokban egyedi törzsnevelésben kell gondolkodni. Mindenkor a véghasználatra megmaradó törzs érdekében kell az erdőművelési beavatkozásokat tervezni és végrehajtani.

Nem nélkülözhető a tapasztalt, felelős szakember törzsenkénti helyszíni döntése.

Elegyfafajként olyan, a dióhoz hasonló növekedésű fafajok javasolhatók, mint a kocsányostölgy, a magaskőris esetlegességgel a törökmogyoró, feketedió, hársak és a pusztaszil, valamint különböző cserjefajok. Talajápolást az első három évben – az időjárástól és a lágyszárú növényzettől függően – legalább 2-3 alkalommal végezzünk, szárzúzással vagy max. 20 cm mélységű tárcsázással.

Elegyetlen, fatermesztési célú dióállományok hazánkban elsősorban kísérleti jellegű területeken találhatók. Ezek tapasztalataira építve napjainkban elsősorban a magán erdőgazdálkodók létesítenek dióállományokat. Termesztési kísérleteinkben során felvett adataink azt mutatják, hogy az átlagos magasság tekintetében a diósok a kocsányos tölgyhöz állnak közel. Fatermésük – jó termőhelyeken – 50-60 éves korban a 320-360 m3/ha-t is elérheti, 32-36 cm-es átlagos mellmagassági átmérő mellett.

Az új diófajták szelektálása és az Intermedia hibrid (Juglans regia × Juglans nigra) kísérletbe állítása is nélkülözhetetlen eleme a jövőbeni fejlődésnek.

Ahhoz, hogy értéknövelést érjünk el diósainkban és elegyeseinkben, a termesztés-technológiát a legmagasabb szintre kell emelni. Ez úgy lehetséges, ha minél több információt gyűjtünk a meglévő kísérleteinkből, valamint új kísérleteket állítunk be. Folyamatos mérésekkel, vizsgálatokkal (termőhely, fatermés, egészségi állapot) tehetjük lehetővé a leggazdaságosabb eredmények elérését.