Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 75 esztendős korában elhunyt egykori kollégánk, Béky Albert. Az Erdészeti Tudományos Intézet valamennyi kollégája búcsúzik tőle.

2015. július 30.

Béky Albert (1939. augusztus 24 – 2015. július 29.)

Béky Albert a kárpátaljai Bustyaházán született. Gimnáziumi érettségi után 1963-ban szerezte meg erdőmérnöki oklevelét. Már diplomamunkájával kijelölte kutatási irányvonalát, melynek címe a ”Sárvári Asperula odorata gyertyános-kocsánytalan tölgyesek és a Soproni hegyvidéki Lusula albida gyertyános-kocsánytalan tölgyesek szerkezetének, fatermésének és erdőművelési vonatkozásainak vizsgálata” volt. Rövid ideig az Északsomogyi Állami Erdőgazdaság Karádi és Tabi Erdészeténél volt gyakornok, majd fahasználati előadó. 1964. május 16-án kezdett el Sárváron, az Erdészeti Tudományos Intézet Erdőnevelési és Fatermési Osztályán tudományos segédmunkatársként dolgozni. 1965-ben tudományos munkatársnak, majd 1974-ben – jól végzett munkája elismeréseként – tudományos főmunkatársnak sorolták be. 1984. július 3-án az ERTI Észak-Dunántúli Kísérleti Állomásának igazgatóhelyettese lett. 1985. február 1-ével összevonás következtében az Ökológiai és Erdőművelési Osztályon folytatta munkáját. 2001. augusztus 23-án vonult nyugdíjba. 2010-ben Pro Silva Hungariae díjjal tüntették ki.

Munkássága során az alábbi feladatokat látta el:

• 1966-ban a gyertyánosok faterméstani, állományszerkezeti és erdőnevelési kutatásával bízták meg, 1968-ra fejezte be az országos kísérleti hálózat létrehozását. Az első felvételi adatokból fatermési táblát készített, melyet 1971-től kezdve alkalmazott a gyakorlat.
• 1970-ben elsőként készített gyertyán erdőnevelési modelltáblákat.
• 1971-ben a gyertyánosok törzsszámának és fatérfogatának mellmagassági átmérő fokonkénti megoszlását adta közre.
• A kísérleti területek 5 éves újrafelvételi adatainak felhasználásával 1975-ben javított fatermési táblát és erdőnevelési modelltáblát készített. 1978-ban munkatársaival befejezte a gyertyános kísérleti területek 10 éves újrafelvételét, amely már növedéktáblázatok készítését is lehetővé tette. Az adatok felhasználásával 1980-ban új magassági növekedési menetre épülő országos gyertyán fatermési táblát szerkesztett, mely matematikailag is megfogalmazott volt. Az új fatermési tábla 6 fatermési osztályára új erdőnevelési modelltáblát is készített.
• 1969-től a gyertyános-tölgyesek erdőnevelési, faterméstani és állományszerkezeti kutatása is feladatát képezte. Munkatársaival létrehozták az országos kísérleti hálózatot. A kísérleti parcellák első és 5 éves adatfelvételéből 1975-ben erdőnevelési modelltáblát készített, mely a legkedvezőbb tölgy-gyertyán elegyarányra adta meg az állományszerkezeti adatokat. Ezt 1980-ban 6 fatermési osztálynak megfelelően továbbfejlesztette.
• 1976-ban megbízták a gyertyánosok és gyertyános-tölgyesek mellett a kocsánytalan tölgyesek erdőnevelési, fatermési és állományszerkezeti kutatásával is. A meglévő kísérleti hálózatot a Dunántúlon kibővítették, újra felvették az átvett parcellákat is. 1981-ben mageredetű kocsánytalan tölgyesekre országos fatermési táblát szerkesztett, majd elkészítette a 6 fatermési osztályra bontott erdőnevelési modelltáblát is.
• 1985-től Hajdú Gáborral és Kovács Ferenccel közösen kidolgozták a cseres-tölgyesek és a tölgyes-cseresek erdőnevelési modelltábláit.
• 1989-ben a sarjeredetű kocsánytalan tölgyesek országos fatermési tábláját készítette el.
• 1975-77 között tölgynemesítéssel is foglalkozott.
• 1983-tól a hosszúlejáratú kísérleti parcellák egy részén vizsgálta a tölgypusztulás terjedését, mértékét, ennek állományszerkezeti összefüggéseit, faterméstani kihatását.
• 1989-től a cseresek erdőnevelési és faterméstani kutatása is feladata lett.

Megbízásos munkák keretében foglalkozott:

• vegyszeres gyomirtási technológiák kidolgozásával a hansági nyárasokra,
• rost- és papírfa termelési rendszer tervezési munkáival,
• erdőnevelési technológiák kidolgozásával,
• magtermelő állományok kialakításával és erdőnevelési modelltábláival,
• dendromassza vizsgálatokkal,
• termésfokozó természetes felújítással,
• fafajcserés és ápolási technológiák kutatásával, és
• erdőgazdálkodási terv készítésével.

Jól képzett, eredményesen dolgozó kutató volt, munkáját nagy ügybuzgalommal és szakmaszeretettel végezte. Munkássága nagyban hozzájárult a mai kutatások megalapozásához.

Mindezek mellett dolgozott a sárvári Városszépítő Egyesület alelnökeként, és a Városfejlesztési és Gazdasági Bizottság tagjaként. Kimagasló közösségi és társadalmi munkájáért többször részesült elismerésben. 1966-ban, majd 1969-ben Kiváló Dolgozó Oklevelet, majd Kitüntetést, 1972-ben, majd 1976-ban Kiváló Társadalmi Munkáért ezüst majd arany fokozatot, 1979-ben megosztott Akadémiai díjat kapott.

Talán a legnagyobb elismerés mégis az, hogy egykori munkatársai mindig szeretettel és tisztelettel beszélnek róla.

Szerkesztői levél

Kedves Berci Bácsi!

Véletlen csupán, hogy az Ön egykori asztalánál ülve írom-e sorokat, mégis büszkén az elődök hagyatékára. Hálából azt kívánom, hogy éppoly vidáman kacagjon eztán is rajtunk! Ki tudja, tán idelenn is meghallhatjuk.

Isten Önnel!

Üdv az erdésznek!

J.Sz.