Dr. Fazekas Sándor jelenlétében kezdődött meg a „Kilenc évtized a vidékfejlesztés szolgálatában" című konferencia 2014. október 3-án a püspökladányi Dorogi Márton Művelődési Ház aulájában. A rendezvényt Dr. Borovics Attila mb. intézetigazgató mint házigazda vezette le. A konferencia – ellentétben a két nappal korábban, szakemberek részvételével megtartott tudományos konferenciával – az ERTI Püspökladányi Kísérleti Állomás kilenc évtizedes munkájának a közvetlen környezetre kifejtett hatásait vette számba. A szervezők – a Püspökladányi Polgármesteri Hivatal és a kutatóállomás – a meghívottak körét és az előadások tartalmát is e gondolathoz igazították.
2014. október 10.
Dombi Imréné, Püspökladány polgármestere „A Farkasszigeti kutatóműhely jelentősége püspökladányi emberek szemszögéből" című előadásában a város és a Farkassziget sokoldalú együttműködéséről mondott néhány gondolatot. Megemlítette az arborétum jelentőségét a lakosság – egyre növekvő - rekreációs igényeinek kielégítésében, a szigetbe kilátogató kerékpárosokat, futókat, a gyereket sétáltató családokat, és nem utolsó sorban a számos szép korú látogatót. Előadásában kitért arra, hogy régi vágya a városnak, hogy a szigetet biztonságosan, kerékpárral is meg lehessen közelíteni, mely lehetőség, reményei – reményeink – szerint hamarosan megvalósulhat. Polgármester asszony beszélt az arborétum kutatóinak szerepvállalásáról a város gyerekeinek környezeti nevelésében, az erdei iskolába, erdei óvodába látogató gyerekekről, valamint az arborétumban található Tury Elemér ökotábor jelentőségéről. Polgármester asszony megköszönte az intézet segítségét a város zöldövezeti fásításainak gondozásában, elsősorban a veszélyes, idős fák minősítésében, valamint a zöldövezeti fásításoknál fafaj megválasztási, telepítési és gondozási szaktanácsadással kapcsolatosan.
Dr. Fazekas Sándor miniszter köszöntőjében hangsúlyozta, hogy mekkora jelentősége van egy város életében egy ilyen, 90 éve folyamatosan működő kutatóhelynek. Felhívta a figyelmet, arra a hatalmas munkára, melyet az erdész társadalom az elmúlt közel száz évben a vidék fejlesztésében, az erdőterület növelésében sikeresen elvégzett. Hangsúlyozta, hogy a múlt század eleji 10-11 százalékos erdősültségről a mai 21 százalékos erdőborítottságra csak a kutatási eredményekre épülő, szakmai tudás, és az erdész szakemberek és a vidék lakosságának közös munkájával juthattunk el. Felhívta a figyelmet a miniszter, hogy hazai erdeink állapota, mennyisége kiemelt fontossággal bír a vidéki emberek életében. Erdeink messze nem csak faanyag termelő területek, hanem számos, a társadalom számára nagyon fontos egyéb szolgáltatásukkal lényeges elemei a vidéki életnek, a vidék gazdaságának. Köszöntőjében kifejtette, hogy fokozott súlyt kell fektetni erdeink átjárhatóságának növelésére, mely nem csupán az erdei utakat jelenti, hanem olyan objektumokat, tevékenységeket és programokat, melyek segítik a vidék lakosságát abban, hogy hozzájussanak az erdők nehezen forintosítható, de nagyon fontos immateriális szolgáltatásaihoz. A miniszter rámutatott, hogy egyre nagyobb jelentősége van az erdei iskoláknak, erdei táboroknak, turistautaknak, turistaházaknak, valamint a szakemberek által kialakított tematikus tanösvényeknek, bemutató helyeknek.
Dr. Jenes Barnabás a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) mb. főigazgatója előadásában a 2014. januárjában létrejött egységes ágazati mezőgazdasági kutatóintézet szervezeti felépítését, emberi, és anyagi erőforrásait ismertette. Az új kutatóintézet – számos hasonló felépítésű európai kutatóintézethez hasonlóan – az eddig elaprózott, szétforgácsolt erőforrások koncentrálásával, a szakembereknek szellemi alkotóműhelyekbe való tömörítésével várhatóan hatékonyan tud részt venni az unió és a világ kutatási és innovációs tevékenységében. Az új szervezeti forma talán legfontosabb erőssége, hogy az eddig egymástól elszigetelten tevékenykedő szakterületek együttműködéséből egyszerre születhetnek máig nem remélt eredmények és szakemberek együttmunkálkodása az eredmények hasznosítását, a gyakorlatba való alkalmazásokat is felgyorsíthatja.
Dr. Borovics Attila előadásában a genetikai kutatásoknak, egy szokatlan, de nagyon gyakorlatias hasznosításával ismertette meg a hallgatóságot. „ Erdei helyszínelők" címen az eddig a nemesítői kutatásokat segítő géntechnikának kriminalisztikai hasznosításáról számolt be. A már több rendőrségi ügyben alkalmazott módszer lényege, hogy minden élőlény összes sejtje csak az adott egyedre jellemző genetikai ujjlenyomattal rendelkezik. A nemesítői kutatások során napi gyakorlatban használt eljárások képesek, gyorsan és olcsón izolálni, felszaporítani a DNS molekulák azon apró részeit, melyek összehasonlításával, teljes bizonyossággal eldönthetjük, hogy egy illegális vágásterületen található tuskó, és a lefoglalt faanyag összetartozik-e. A módszer alkalmazhatóságát számos sikeres rendőrségi eljárásban bizonyították a kutatók. Az eljárás alkalmas a fajták elkülönítésére – a fejlesztést e cél motiválta – így a fajta tulajdonosi érdekek megvédésére is, de alkalmas lehet vad trófea, vadhús azonosságának bizonyítására is. Az eljárás elsődleges jelentősége abban van, hogy míg eddig kizárólag tetten érés esetén volt bizonyítható a lopás vagy vadorzás, ma már hetek, hónapok, de akár évek múlva sem lehet nyugodt az erdő fosztogatója.
Csiha Imre, a NAIK-ERTI Püspökladányi Kísérleti Állomásának és Arborétumának igazgatója előadásában az akác méhészeti jelentőségét, az erdészeti méhlegelő-kutatás főbb irányait ismertette részletesen. Előadásának elején átfogó képet adott a kísérleti állomás történetéről, a múltban és a jelenben folyó tevékenységekről, az állomás feladatainak jövőbeli perspektíváiról. Részletesen szólt a méhészetnek az agrárszektorban betöltött nélkülözhetetlen szerepéről, ismertette a beporzás biológiai jelentőségét. Kitért a méz sokoldalú felhasználhatóságára: élelmiszer, élvezeti cikk és gyógyászati célra felhasználható alapanyag. A méhészeti termelés volumenével kapcsolatban számos adatsort ismertetett. Hangsúlyozta az akácméz jelentőségét, mely méltán világhírű. Az akácméz ára 30-50 százalékkal magasabb, mint a vegyes mézé, ezenkívül a gyengébb minőségű mézek feljavítására is használható. Részletesen beszámolt az állomáson folyó akác virágzásbiológiai vizsgálatokról is, melyek elsősorban a korán fakadó, a későn fakadó, a hosszan virágzó és a sok virágot adó egyedek szelekcióját helyezi előtérbe. 2014-ben a vizsgálatok kiterjedtek három alföldi állami erdőgazdaság területére, amelyek során összesen 882 akácegyed vizsgálata történt meg 49 észlelő részvételével. A vizsgálatokat az OMME gyakorló méhészei is segítették.
Dr. Csóka György, a NAIK-ERTI Erdővédelmi Osztályának vezetője „Erdei rovarinvázió" címmel tartott előadást. Előadását egy bibliai példával kezdte, hogy ti. már a bibliai időkben is okoztak problémákat a rovarok túlzott mértékű elszaporodásai, gradációi, amelyet az előadó a sáskajárással szemléltetett. Természetesen ezek a gradációk mindig összeomlanak általában járványok vagy természetes ellenségek megjelenését követően. Csóka György igen érdekes példákkal szemléltette, hogy a rovarok közvetlenül vagy közvetve milyen óriási károkat képesek előidézni. Egyik ilyen nagymértékű kár volt a 2004-ben, a Tátrában bekövetkezett káresemény, amely 2,5 millió m3 lucfenyvest pusztított el. Ez a faanyagmennyiség a hazai éves fakitermelés egyharmadával egyenértékű. Maga a káresemény a szélvihar által következett be, de a háttérben, közvetve a betűző szú tömegszaporodása idézte elő. Az előadó kitért az egyik legközismertebb erdei kártevő, a gyapjaslepke kártételeire is. Ennek kapcsán helyi vonatkozású fotókon (püspökladányi Hídlábi erdő és Apavári erdő) is láthatta a hallgatóság a gyapjaslepke hernyóinak rágása következtében kialakult lombtalan koronájú fákat. Felmerült az erdőterületen történő permetezés – légi növényvédelem – létjogosultságának kérdése is. Ez az eljárás költséges volta mellett – 15-20 ezer Ft/ha –, környezetvédelmi szempontból is kifogásolható. Csóka György előadása további részében többek között megemlékezett a nemrég elhunyt Jermy Tibor (1917-2014) akadémikusról, a kiváló rovartudósról. A rovarok globalizációjával kapcsolatban megjegyezte, hogy az utolsó két évtizedben, hazánkban több idegenhonos rovarfaj jelent meg fás szárú növényeken, mint előtte 110 év alatt. Ennek oka elsősorban a globalizáció és a klímaváltozás. Záró gondolatként elmondta, hogy az újabb és újabb rovarkárosítók megjelenésére fel kell készülnünk, és az általuk okozott károk elleni sikeres védekezés záloga elsősorban egy újfajta szemlélet, új megszerzett tudás, amelyekhez elengedhetetlen a sok-sok kutatómunka.
A soron következő előadást Dr. Schiberna Endre, a NAIK-ERTI Ökonómiai Osztályának vezetője tartotta „Magán-erdőgazdálkodás a vidékfejlesztésben" címmel. Előljáróban leszögezte, hogy a vidékfejlesztés nem egyenlő a mezőgazdaság fejlesztésével, annak igen fontos eleme az erdőgazdálkodás fejlesztése is. Egy adott térségben az erdőgazdálkodás kiegészíti a mezőgazdasági tevékenységet, annak egyes részeit magába integrálja, és diverzifikálja is, azaz különböző jövedelemszerzési lehetőségeket kínál. Egy adott régió fásított területei igen fontos védelmi funkciót is ellátnak a por-és zajvédelem, árvízvédelem kapcsán. A biodiverzitásban betöltött szerepük is alapvető, hiszen olyan ökológiai puffer területeket képviselnek, amelyek a mezőgazdasági termelés számára is jelentősek (pl. mezővédő erdősávok). Ma Magyarországon mintegy félmillió erdőtulajdonos van és mintegy 35 ezer gazdálkodó. Elmondható tehát, hogy a hazai családok jelentős része közvetlen vagy egyéb, valamiféle tulajdonosi kapcsolatban áll a hazai erdőterületekkel. Gazdasági szempontból az erdőgazdálkodás a hazai GDP-nek egy egészen kis részét adja, azonban, ha figyelembe vesszük az erdőgazdálkodásra épülő iparágakat, akkor már jelentős mértékben részesedik az összes kibocsájtást tekintve. Jelentős problémát generál az a tény, hogy jelenleg a magánerdőbirtokok szétaprózottak, egészen kis területű erdőknek számos tulajdonosa van. A múltban 400 ezer hektár olyan erdőterületünk volt, ahol nem folyt érdemi erdőgazdálkodási tevékenység, és még ma is 150 ezer hektárt tesznek ki az ilyen erdőterületek. A kialakult helyzet megoldására jöttek létre az ún. erdészeti integrátor hálózatok, amelyek segítséget nyújtanak a tulajdonosoknak a megfelelő gazdálkodás kivitelezésében. Ezen kívül mintegy kapcsot képeznek a tulajdonosok és a vidékfejlesztési programok között. Elmondható, hogy az integrátori hálózat létrejötte és működése pozitív eredményt hozott a magán-erdőgazdálkodásban. Azonban az is tény, hogy a magán-erdőgazdálkodás területén még mindig számos kihasználatlan kapacitás rejtőzik. Érdemes volna a kialakult integrátori hálózat működését a továbbiakban is finanszírozni, azonban a jelenlegi Európai Uniós támogatási rendszerekbe ez nem illeszthető be. A jelenlegi támogatási rendszert tekintve az a tapasztalat a gazdálkodók részéről, hogy a gazdálkodás egészére nézve valamiféle kockázatot jelentenek. Bizonyos tevékenységek elvégzését kénytelenek előre, önerőből megfinanszírozni, és a támogatások kifizetésére sok esetben akár több évet is várniuk kell. Ennek a problémának a megoldása nyilván nem az erdészeti kutatás feladata.
A záró előadást Dr. Rédei Károly, a NAIK-ERTI Ültetvényszerű Fatermesztési Osztályának vezetője tartotta „Az akácgazdálkodás jelene és jövője" címmel. Az előadó mindjárt az elején leszögezte, hogy az akác termesztés-technológiájának kutatásával az erdőgazdálkodás berkein belül foglakozunk, azonban maga a fafaj az egész agráriumon belül meghatározó jelentőséggel bír. Nagyon fontos tény, hogy az akác egy jelentős környezetvédelmi probléma megoldása kapcsán került hazánkba, nevezetesen az alföldi száraz futóhomok megkötése okán. Ebből kifolyólag a múltban nemcsak erdőmérnök kutatók, hanem más szakterületen működő tudósok is behatóan tanulmányozták a fafaj honosítási, termesztési lehetőségeit. A fafajjal végzett kutatások sora tulajdonképpen egy nagy nemzeti honosítási kísérletnek fogható fel. A fafaj nemzetközi elismertetése, védelme érdekében nagyon sok hazai kutató, gyakorlati erdőgazdálkodó, fatermesztő önzetlen és kitartó munkájára volt szükség. Az akác a síkvidéki erdőgazdálkodás egyik, ha nem a legfontosabb fafaja, és különösen kedvelt a magán-erdőgazdálkodók körében. Faanyagának hasznosítása igen sokrétű, termesztése a klímaváltozás negatív hatásainak csökkentésében is meghatározó jelentőséggel bír és a különféle vidékfejlesztési programok megvalósításában is jelentős szerepe van. Figyelemre méltó az a tény, hogy habár az évenkénti erdőtelepítések volumene az utóbbi években igen hullámzó, az akác szinte állandó jelleggel mintegy 40-45 százalékos részarányt képvisel az évenkénti erdőtelepítésekben. Rédei Károly előadásában részletesen ismertette az akác hazai erdőgazdasági mutatóit, termesztés-technológiai jellemzőit. Ismertette a hazai akáckutatás nemzetközi elismertségét. Az akácméz ma már hungarikumnak minősül, a professzor véleménye szerint magának a hazai akáctermesztés technológiai rendszerének is kijárna ez a megkülönböztetett minősítés.
Az előadások zárásaként Csiha Imre köszönetet mondott Püspökladány Város Önkormányzatának a konferencia lebonyolításában nyújtott segítségéért és meginvitálta a résztvevőket a püspökladányi Farkas szigetbe, ahol egy Méhészeti Bemutató megnyitására került sor, amelynek megvalósításában és támogatásában a NAIK-ERTI, az OMME, a Püspökladány és Vidéke Méhészeti Egyesület, valamint Püspökladány Város Önkormányzata működött közre.
Szöveg: Csiha Imre és Keserű Zsolt
Fotó: Kovács Csaba