Populus × euramericana cv. I-214

SZÁRMAZÁSA

Olaszországban, 1929-ben Piccarolo által szelektált, szabad beporzású hibrid.

NEME

Nőivarú.

A CSEMETE JELEGZETESSÉGE

Szára enyhén ívesen hajlott, az ágak szélesen elállók, csaknem egyenesek. A csúcshoz közeli részen szögletes, kissé bordás, máshol hengeres. A rügyek szélesek, kihegyezettek; a színük bronzvörös, jól kivehető, jellegzetes narancsvörös színű balzsamcseppel. A hajtásvég erősen olajbarnás - bronzvöröses. A szár színe alul olajzöld, felfelé fokozódóan barnásvörös. A levelek nagyok, szélesek, hosszú levélnyélen lecsüngők. A levélnyél és a levél főér színe pirosas zöld, a nyár végén fokozódó piros színeződés. A levélalap szélesen ék alakú. A levélcsúcs széles, hosszan kihegyezett. A lombhullás késői.

A FA ALAKI TULAJDONSÁGAI

A törzs enyhén görbült; gyakran a koronában erőteljes ágrendszerre bomló, nem végigfutó. A korona széles, terebélyes, laza. Az ágak szórt állásúak, kissé szétállók; jellemzően durva vastagodásra hajlamosak. A levelek nagyok, hirtelen kihegyesedő csúccsal, hosszú levélnyéllel. A színük kissé világos árnyalatú zöld, enyhén sárgászöld árnyalattal. A kéreg sokáig sima, vékony; fiatal korban jól kirajzolódó paraszemölcsökkel. A csak mérsékelten durva héjkéreg jóval később, de gyenge termőhelyeken esetenként korábban alakul ki. A kéregrepedések barázdái világosak, a kéregnek jellegzetesen sárgás-szürke árnyalatot adnak.

LOMBFAKADÁS

Korai (március vége - április eleje). A fakadó levélkék színe sötét bronzvörös.

LOMBHULLÁS

Középkései-kései (november). Az őszi lombszín enyhén sárgás árnyalatú zöld.

ÉRZÉKENYSÉG A KÁROSÍTÓKKAL SZEMBEN

Levélrozsdára (inkább csak csemetekertekben) közepes; kéregfekély megbetegedésre közepes (de inkább csak kedvezőtlenebb termőhelyi és környezeti viszonyok esetén); a korai és a kései fagyokra érzékeny (rügykárosodás); az uralkodó szélirányban gyakori a törzs erőteljes elhajlása.

NÖVEKEDÉS

Kezdettől fogva erőteljes. Ez jó termőhelyeken tartós, a közepes, ill. határ-termőhelyeken 10-15 éves korban erősen lelassul vagy megáll.

TERMŐHELYTŰRÉS

Tág határok között mozog; nagy fatermést azonban csak jó és közepes termőhelyeken, jó tápanyag-ellátottság, jó vízháztartási viszonyok és szellőzöttség, intenzív művelés mellett ad. Kedvezőtlen a talaj nagyobb mésztartalma, az altalaj sós jellege, a száraz vízgazdálkodási helyzet, ill. a talaj tartós túlnedvesedése, általában a hideg talaj.

FAMINŐSÉG

A kis fasűrűség a műszaki felhasználhatóságot korlátozza. Cellulóz-, láda-, lemezipari felhasználásra megfelelő.

JELENTÖSÉGE

Kedvezőtlen alaki (ágasodási) tulajdonságai, nagy nyesési igénye, valamint az egészségi állapotában esetenként megfigyelhető kedvezőtlen tendenciák miatt, a széleskörű termőhely-tűrése és a nagy fatermő képessége ellenére is némi visszaszorítása, ill. esetenként más nyárfajtákkal való helyettesítése javasolható.

Talajtípus Altípus Növekedés
Barna erdőtalaj Kovárványos barna erdőtalaj közepes
  Rozsdabarna erdőtalaj közepes
Csernozjom talaj Réti csernozjom talaj közepes
Láp talaj Kotus láptalaj közepes
Lejtőhordalék és öntéstalaj Humuszos öntéstalaj közepes
  Lápos réti öntéstalaj közepes
  Nem karbonátos humuszos öntéstalaj közepes
  Réti öntés talaj közepes
Mocsári és ártéri erdőtalaj Öntés erdőtalaj gyenge
Réti talaj Mélyben sós réti talaj közepes
  Réti talaj és kombináció közepes
  Szolonyeces réti talaj közepes
Váztalaj Csernozjom jellegű homoktalaj közepes
  Humuszos homok közepes
  Humuszos homok kombináció gyenge