Témavezető:

Dr. Koltay András

Forrás:

FIMCI, ICP Forest, FutMon Program, Európai Unió

Időtartam:

1996-2010

A kutatás célja:

A Magyarországi intenzív monitoring hálózatba (EVH II. szint) tartozó mintaterületeken a fák egészségi állapotának vizsgálata, az előforduló károk okainak feltárása, az ok okozati összefüggések elemzése a mintaterületeken mért adatok alapján.

 

A kutatás során eddig elvégzett munka összefoglalása:

A fák egészségi állapotának meghatározása alapvető információkat nyújt az erdei ökoszisztémákban bekövetkező változásokról. A koronában, törzsön és a gyökfőben megjelenő tünetek jellemző indikátorai a környezet minőségének. Az éves felmérések elsődleges célja, hogy az erdőállományok mindenkori egészségi állapotáról folyamatos információkat gyűjtsünk. A felvételezések során meghatározhatók a fontosabb kárformák és tünetek minőségi és mennyiségi értékei. A rendszeres, hosszabbtávú vizsgálatok alapján, nyomon követhető az erdők egészségi állapotában bekövetkező változások iránya, mértéke. Az Erdővédelmi Hálózat (EVH) mintapontjainak adatai összevethetőek a hasonló metodikával végzett európai felmérések eredményeivel, e mellett illeszthetők a hazai, egyéb monitoring vizsgálatokhoz is.

Az intenzív monitoring rendszer keretében, 1996-tól folynak rendszeres, egészségi állapotra vonatkozó adatgyűjtések. Az egészségi állapot felvételek - az intenzív megfigyelési rendszerhez csatlakozott európai tagállamok által közösen elfogadott és alkalmazott - nemzetközi metodika szerint történnek. Az egészségi állapotra vonatkozó vizsgálatokat évente egy alkalommal, augusztus első felében végzik. Mintaterületenként változó számú – minimum 50, maximum 200 – mintafa egészségi állapotát rögzítik. Ennek során a fák állapotát, növényi testtájanként (lomb, ágak, hajtások, törzs, gyökfő, gyökér), összesen 123 paramétert figyelembe véve határozzák meg. Minden évben felmérik az egyes fákon az elszíneződés és lombvesztés jellegét, kiterjedését, az ágelhalások és törzskárok, valamint a gyökfőben előforduló károsodások mértékét és ezek jellegzetességeit, kiváltó okait. Valamennyi mintaparcellában, évről évre ugyanazon „etalon” fáról fénykép készül, amely fotó rögzíti az adott parcellában álló, tipikus egészséges, valamint egy beteg fa jellegzetességeit. E fotók dokumentálják az egészségi állapot besorolások adott állományra vonatkozó viszonyítási értékeit.

A vizsgált paramétereket egyedi szinten, számítógépen rögzítik. A vizsgálati eredményekről területenként összesítés készül minden évben, amelyben megtalálható a legfontosabb paraméterekre vonatkozó összes adat. Ezek alapján évről évre jellemezhető az állományok mindenkori egészségi állapota, pontosan leírhatók az előforduló fontosabb tünetek és az ezeket kiváltó okok.

 

 

EVH II. mintaterületek a Mátrában

 

Az egészségi állapot felmérések eredményei:

Az elmúlt évek vizsgálati eredményei azt mutatják, hogy a magyarországi erdőállományok egészségi állapota összességében jó, nincsenek összefüggő, országos kiterjedésű erdőpusztulások, hosszan elhúzódó epidémiák. Ugyanakkor valamennyi állománytípusban rendszeresen előfordulnak kisebb-nagyobb, abiotikus és biotikus eredetű károsodások. A hazai erdőkben az utóbbi évek legjelentősebb kárait a gyapjaslepke 2003-2005 évi országos gradációja okozta. Ennek nyomán kiugróan megemelkedett a fák lombvesztése, nőtt a másodlagos károsítók, kórokozók által kiváltott károk mértéke, nemcsak a tölgy, hanem a bükk és egyéb állományokban is.

A felvételi adatok alapján elmondható, hogy jelenleg az északi-középhegységi bükkösök állapota jelentősen jobb, mint a nyugati illetve délnyugati országrészben lévőké. Ez utóbbi területeken, a 2000-ben és 2003-ban jelentkező meleg száraz időszak, és az ennek nyomán kialakult kárláncolatok eredményeként jelentősebb pusztulás következett be a bükkösökben.

A fenyőkön országszerte különféle kórokozók jelentkeztek a tűleveleken, hajtásokon. A hazai lucfenyő állományokban a szú- és a viharkárok okoztak nagyobb veszteséget. A száraz, aszályos években gyakori a korai tűhullás, valamint a tűzkárok előfordulása.

 

                

Tűzkár fiatal feketefenyő állományban

Szú károk miatt pusztuló lucos

 

A főbb fafajok egészségi állapota

Bükk állományok

Az Északi-középhegység bükk állományai a vizsgált években folyamatosan jó egészségi állapotot mutattak. Az átlagos lombvesztés minden évben 5% alatt maradt. Kivétel ez alól 2005, amikor a gyapjaslepkerágás következtében az átlagos levélvesztés 7%-ra emelkedett. A vizsgált években a károk jelentős része az alászorult egyedeken jelentkezett.

A nyugat-dunántúli régió bükköseiben az átlagos levélvesztés kissé magasabb volt, rendszerint 5-10% között mozgott, míg a Délnyugat-Dunántúlon ez az érték 2003-2005 között a 15-20%-ot is elérte, ami a közepes és erős levélvesztéssel érintett egyedek arányának jelentős emelkedéséből adódott. Ezzel párhuzamosan a mortalitás is kiugróan magas volt 2003-ban. Mindezen változások egyértelműen összefüggésbe hozhatók a kedvezőtlen időjárási tényezőkkel - extrém száraz, meleg - és másodlagos károsítók, főleg xilofág rovarok tömeges megjelenésével.

 

  

  

 

Kocsánytalan tölgyesek

Az Északi-középhegység kocsányos tölgy állományának egészségi állapota az utóbbi években kifejezetten jónak mondható. Az átlagos levélvesztés és ágelhalás 2003-ig folyamatosan 5% alatt maradt. 2003-2005 között azonban jelentősen nőtt a levélvesztés mértéke. Ennek oka egyértelműen a gyapjaslepke tömegszaporodásával magyarázható. A felvételi adatok szerint 2003-ban kezdődött a tömegszaporodás, amely csúcspontját 2005-ben érte el. Ekkor a Délnyugat-Dunántúlon az átlagos levélvesztés 21% körül alakult.

A nyugat-dunántúli tölgyek szintén jó egészségi állapotúak, de itt is jelentkezett 2003-2004 során a gyapjaslepke kártétele. A Délnyugat-Dunántúlon a kocsánytalan tölgy állományok ugyancsak jó egészségi állapotúak, bár ebben az országrészben kissé magasabb, 10% körüli az évenkénti átlagos lombvesztés értéke. A fő kárforma a tölgyek jellegzetes komplex leromlásos megbetegedése, de e mellett az évről évre visszatérő araszoló rágás és a ciklikusan jelentkező cserebogárrágás okoz kisebb mértékű lombvesztést. Valamennyi vizsgált állományban jellemzően az alászorult egyedeket érintette a károk túlnyomó többsége.

 

Kocsányos tölgyek

Az alföldi kocsányos tölgyek egészségi állapotában kisebb nagyobb ingadozások mutatkoztak az utóbbi években. Ez elsősorban az állományokat ért rovarkárosítások évenkénti változásával magyarázható. Az átlagos lombvesztés 10-20% között alakult. Ebben a régióban is jelentkezett 2003-2005 között a gyapjaslepke tömegszaporodásából adódó nagyobb mértékű lombvesztés. Emellett a leromlásos megbetegedések és az ennek nyomán jelentkező másodlagos károsítók, kórokozók is hatással voltak az egészségi állapotra. A leromlásos jellegű megbetegedés ugyanakkor nemcsak az alászorult egyedeket, hanem az uralkodó és kimagasló fákat egyaránt érintette. A kocsányos tölgyekkel ellentétben a csertölgyön szinte alig mutatkozott kár, kivéve a gyapjaslepkerágásból eredő lombvesztést. Ezt a károsodást azonban a cser – az egyéb tölgyekkel ellentétben - néhány hét alatt kiheverte.

 

  

 

Fenyők

Az északi-középhegységi lucfenyő állományok általános egészségi állapota jó. Az átlagos tűvesztés mértéke 2-7% körül ingadozik. 2000-ben és 2002-ben kisebb mértékű szú károk, 2005-ben jelentősebb viharkárok jelentkeztek, aminek köszönhetően kissé megemelkedett az éves mortalitás értéke. Az állományokban mindenütt jelen van a gyökérrontó tapló, de jelentősebb károkat nem idéz elő. Ezzel szemben a Nyugat-Dunántúlon kiterjedt károk alakultak ki a lucfenyőben. Nagy területeket érintett az aszályos időjárás nyomán kialakult szú invázió, amelynek eredményeként jelentős pusztulás következett be az állományokban.

 

  

A lucfenyő állományokban a szú és viharkárok jelentik a legnagyobb gondot

A közép-magyarországi homokvidéken álló erdeifenyők egészségi állapota kielégítő. Az átlagos lombvesztés évről évre 30% körül alakul, amely elsősorban a tűlevélen és hajtásokon élő különféle kórokozók folyamatos jelenlétével magyarázható. Emellett gyakori és jellemző tünet az idősebb tűlevelek idő előtti lehullása, ami a száraz meleg időjárás hatására bekövetkező természetes védekezési mechanizmusnak tekinthető.

A délnyugat-dunántúli erdeifenyők ezzel szemben kitűnő egészségi állapotot mutatnak. Az átlagos lombvesztés mindössze 3-4% körül ingadozott az elmúlt években. 2000-ben és 2002-ben a szokatlanul meleg időjárás hatására itt is bekövetkezett az idősebb tűlevelek idő előtti lehullása, de ez nem okozott jelentős változást a fák egészségi állapotában.

Az alföldi homokon álló feketefenyők egészségi állapota a vizsgált időszakban szintén jónak mondható, bár lokálisan kialakultak kisebb epidémiák. Az átlagos levélvesztés éves szintje 1-2% körül alakult. A feljegyzett károkat a tűleveleken és hajtásokon megjelenő, és egyes helyeken tömegesen felszaporodó kórokozók idézték elő.

 

  

Dothistroma septospora gomba okozta fertőzés fiatal feketefenyő állományban

 

Hazai nyár, akác

Az alföldi erdők e két jellegzetes fafajának egészségi állapota az elmúlt években alig változott. Az éves felvételi adatok szerint összességében jó egészségi állapotúak mind az akác, mind a nyár állományok, bár a fenyőkhöz hasonlóan lokálisan megjelenhetnek különféle kárformák. A nyárak és az akácok átlagos éves lombvesztése évről évre 5-10% körül alakul. Az akác esetében az aszályos időszakokban nagyobb mértékű korai lombvesztés jelentkezett, de ez döntően nem befolyásolta a fák egészségi állapotát. Emellett időszakosan elszaporodhatnak különféle levélaknázók, amelyek azonban egyelőre szintén nem idéznek elő komolyabb koronakárosodást. A fiatal akác állományokban 2007-től tömegesen jelent meg a Diaporthe oncostoma gomba fertőzése, amely jelentős károkat idézett elő.

A nyár állományokban az elmúlt években többször okozott jelentősebb károkat a szélsőséges, viharos időjárás. Ezzel szemben az akácokon ez a kárforma csak elenyésző méretű volt.

     

Diaporthe oncostoma akác kéregnekrózist okozó gomba tünetei a fiatal fákon