Amikor 1975 augusztusában egy maroknyi biológia, környezet és a Hortobágy iránt érdeklődő kisújszállási Móriczos diák tanáraikkal, Tóth Alberttel, Papp Gyulával, és Fintha István természetvédelmi őr kíséretében tábort vertek az Ohati-erdő szélében, egyikük sem sejthette mit is kezdtek el valójában.
Az első sátorállítás óta eltelt 40 esztendő, diákok, kutatók, érdeklődők sokasága fordult meg ez idő alatt a táborlakók sorában. A legelső tábor célja volt a diákok környezettudatos nevelésének egyfajta gyakorlati oldalról való megközelítése, hiszen ezen folyton önmagát és a világot megérteni próbáló korosztály a legfogékonyabb, sajnálatos módon bármire, de a jóra, a szépre is.
2014. augusztus 4.
Ezen első tábor fő feladata akkor az Ohati-erdőben korábban elhelyezett fészekodúk számbavétele, feltérképezése, kitisztítása és újabbak elhelyezése volt. Az évek során a tábor folyamatosan változott, bővült a kutatási terület illetve a témák köre, gyarapodott a részvevők száma és összetétele, de a táborozás célja, gyökerei változatlanok maradtak. Egyetlen tábori hét sem hasonlítható az előzőekhez, mégis valahol ugyanolyanok és a maguk nemében felejthetetlenekké váltak a résztvevők számára. A kezdetben csupán Kisújszállási középiskolás csapatot később egyetemisták, környezetismereti versenyek kiemelkedő szereplői mintegy jutalomképpen, meghívott kutató szakemberek bővítették. A tábornak ma is fontos szerepe van a diákok természetszeretetének erősítésében a gyakorlati, terepi munka fontosságának, szépségének megismertetésében, de mindenekfelett útmutatást ad, vékony mezsgye zűrzavaros világunk útvesztőin, emberi értékeket képviselő gondolkodásmódot meghatározó közeg számukra, és minden táborlakó számára.
Az eltelt negyven év során a madarász, hidrobiológiai, botanikai, mikroklimatológiai, talajtani, kunhalmos szekciókat később gémes kút térképezés és néprajzi vonulat is erősítette, ezzel színesítve a tábor szakmai sokszínűségét. A tábori munka eredményeképpen számos publikáció, diplomamunka, doktori disszertáció, kiadvány, de számtalan barátság, maradandó élmény és immáron már 9 tábori házasság is született.
16 éve már, hogy a tábor gyökeret eresztett az ERTI Püspökladányi Arborétumában a Farkas szigeten. Mint ahogy az erdő, a kutatóhely alapítása óta – épp idén volt 90 éve, hogy Magyar Pál irányításával megindult a szervezett erdészeti szikkutatás – gyökeret vert a Ladányi pusztában a 16 tábori hét is formálta a biológusok, erdészek munkakapcsolatát. Sok-sok közös munka, véleményütközetére volt lehetőség a közösen megélt évek alatt.
Manapság is a tábori hét rendszerint terepi munkával, madár lessel, bicikli túrákkal, gémes kutak felkutatásával, tábortűzzel telnek. Így volt ez az idei jubileumi tábori héten is. Június 29-én sorra szaporodtak a sátrak a NAIK ERTI püspökladányi kísérleti állomásán a Farkasszigetben. A tűzkörül ücsörgős tábornyitót, hajnali beszélgetéseket, pusztai bogarászást, madarászást mind izgatottan vártuk már egész évben.
A keddi napon került megrendezésre az immár hagyományosnak mondható tábori konferencia a városi Dorogi Márton nevét viselő művelődési házban, ahol az arborétumi Kaán Károly, Magyar Pál és Túry Elemér szobrának koszorúzását, és emlék fa (Tilia cordata) ültetést követően ősi táborozó, szekciókat vezető táborlakók visszaemlékezéseit hallgathatták meg a visszatérő és jelenlegi táborozók. Ki honnan indult, hova jutott, mit élt meg a táborban, mit tartott, és tart ma is fontosnak. Az előadások záró momentuma a kerek évfordulót ünneplő tábor kiadványának bemutatója volt, melynek címe: a tájkutatás szolgálatában – 40 éves a Hortobágyi Természetvédelmi Kutatótábor – táborvezetőnk Dr. Tóth Albert (Berci Bácsi) mutatta be. A kötet átfogó képet ad a tábor mibenlétéről, arról, hogy honnan indult, és hová jutott az eddig eltel négy évtized alatt, de a táborozók személyes visszaemlékezéseivel, rendhagyó tábori naplókkal, és a legfrissebb tábori munkák eredményeivel is megismerkedhet az érdeklődő könyvforgató. Délután népzenei gála keretében hallhattuk a Biharnagybajomi nótakört, Nagy Pista bácsit, aki közel kilencven évesen is ifjonti lázzal énekelte kedves nótáit, Agócs Gergelyt és a Fonó zenekart. Végezetül a kisújszállási Nagykun Néptáncegyüttes jóvoltából emlékeztünk Halmos Béla Bácsira is, aki szerves része volt a tábornak, megannyi estén húzta nekünk, hallgathattuk történeteit, bölcseleteit.
A hét további részében meglátogattuk az egykori táborhelyeket, Ohat, Vókonya, Angyalháza, Darassa, Meggyes Csárda, Ágota, Farkassziget. Mindegyik táborhely meghatározó volt a tábor történetében, de különös képen talán a Meggyes csárda ragadta magával a 40. tábor részvevőit, a vadregényes, kalandos erdőszélen meghúzódó öreg csárda épületével, amely bizonyára sokat tudna mesélni régi táborokról, elmúlt időkről.
Mondják, az idő lassan vánszorog, ha számunkra terhes, kellemetlen, fárasztó dolgokkal telik, s mikor jól érezzük magunkat, ott vagyunk akkor amikor, és ahol kell, csak úgy repül, mint a madár. Ez a hét is, mint ahogyan mindegyik tábor, pillanatok alatt telt el. Telis-tele felfedezéssel, izgalommal, élménnyel, jó illatú ürmös pusztával, naplementével, füstösen pattogó tábortűzzel, hulló csillagokkal. Ugyan némi esővel és egér invázióval is, de feledhetetlenül. Napjainkban ritka erény a kitartás és elkötelezettség valami iránt, ami fontos, vagy annak tartunk. Talán ezért is oly nagydolog, hogy eme a táj, a Hortobágy, és a hagyományonk szeretetével „megfertőzött" tábor lakóit minden évben összefújja az Ágota puszta szele.
Írta: Csiha Sára